Cobra az Ízisz istennő misztériumairól szóló bejegyzésében hivatkozott a holdciklusokra,
melyeken keresztül kapcsolódhatunk az idő természetes ritmusához és ezáltal
újjáéleszthetjük az Istennő misztériumait, elősegítve bolygónk felszabadítását.
Ezért az alábbiakban egy vonatkozó szöveg fordítását közöljük, majd az
évi 13 holdcikluson alapuló alternatív naptár-koncepciót ismertetjük.
Kapcsolódj benső Istennődhöz:
Hangolódj össze a holdfázisokkal
Miért olyan fontosak a holdfázisok?
Az egyik leghatásosabb módszer a Nagy Anyával való
kapcsolódásra a tevékenységeink összehangolása a holdfázisokkal.
Láthatod, hogy amikor az istennői energiával
dolgozunk, lényegében ciklusokra hangolódunk rá. Az istennői energia ciklikus -
spirálként írható le az út, amely benső istennőnkhöz vezet.
Körbe, körbe: elképzelés/fogantatás és megvalósítás/szülés, gondoskodás és
növekedés, majd elengedés és elmúlás/halál a végső szakaszban. Viszont,
akárcsak a régi dalban, „minden körben egyre magasabbra,
magasabbra”.
Tovább tanulunk, de egy magasabb szinten.
Tehát, beszéljünk a Hold fázisairól!
AZ ÚJHOLD FÁZISA
Elsőként ott az újhold, amit (angolban – a ford.) sötét holdnak is neveznek. Ebben a fázisban a Hold nem látható a Földről, mert a nap nem világítja meg a felénk eső oldalát.
Ez az Istennő Ősanya aspektusának energiája. Ez az az idő, amikor
megfogalmazzuk szándékunkat a holdciklusra. A szándékaid, vagy céljaid a magok
és a benned lévő kreatív (teremtő) energia a termőtalaj, amelybe elülteted
őket.
Az újhold időszaka nagyjából négy napig tart (az újhold pillanatát megelőző és követő kb.
2-2 nap – a szerk.) és ténylegesen meghatározza a holdciklus hátralevő
részének tónusát, hangulatát. Minden, amit teszel, a körül az energia körül
forog, amire az újhold idején fókuszálsz, ezért ez fontos időszak arra, hogy
megalapozd az elképzelésedet, így használhatod a holdciklus hátralevő részét a
megvalósítására.
Optimális, ha a személyes „hold-áramlásod” (ez
utalhat egy bizonyos jóga-gyakorlatra
– a ford.) ebben az időszakban zajlik.
A NÖVEKVŐ HOLD FÁZISA
A következő a növekvő hold fázisa, ami nagyjából 14
napig tart és egyaránt magába foglalja a holdsarló és a félhold, az első negyed
idejét. Ez az újhold és a telihold közti időszak. Ez Osun (avagy Oxum, Nyugat-afrikai,
ill. Latin-amerikai istennő-alak – a ford.) holdciklusa, és főleg az elképzelésünk
megvalósításához vezető munka ideje.
 |
| Oxum-ábrázolás |
Ebben az időszakban igazán fontos az energetika, ezért
nagyon hasznos a kreatív (teremtő) vizualizáció, hogy magunk előtt lássuk a
végeredményt és ugyanakkor átéljük célunk elérésének örömét.
Ha bármi olyan lakozik benned, ami nincs összhangban az elképzeléseddel, az
felszínre jöhet ebben az időszakban. Ha nem tudsz túljutni az ellenálláson,
akkor ezt jegyezd meg, és biztosítsd, hogy a fogyó hold idején elvégezd majd a
szükséges feloldó rituálékat.
A növő hold szakaszának témái az
elképzelés/fogantatás, a termékenység és az alkotás/teremtés. Az ebben a
ciklusban elvégzett munkánk elősegíti az újholdkor elvetett szándék-magvaink
gyümölcsözővé tételét.
A TELIHOLD FÁZISA
Ez az ünneplés ideje! Újholdkor meghatároztad a
szándékaidat. A növekvő hold kreatív (teremtő) energiáját arra használtad, hogy
szándékaidat a nem-fizikai tartományból a fizikaiba helyezd át. Most, a
telihold szakasza az ideje annak, hogy világra hozd őket.
Mindig elámulok, hogy milyen sok célt sikerült elérnem anélkül, hogy úgy
érezném, egy csomót kellett dolgoznom értük. Azáltal, hogy újholdkor hittel, bizalommal
telve tűzöm ki céljaimat és átérzem a teljesítésük sikerét a növő hold alatt,
lehetővé válik, hogy játszi könnyedséggel, kecsesen ússzak az árral, céljaim
megvalósulása felé.
Az Anyaság és az Érzelmek Istennője uralja ezt a
holdfázist, így ez idő tájt könnyen csaphatnak magasba az érzelmi hullámok, és ilyenkor
könnyű világra hozni egy kisbabát. Ha a telihold szakasza alatt születtél,
akkor könnyen lehetnek túláradó, kitörő, nehezen irányítható érzéseid telihold
idején. Úgy tervezz, hogy nagyjából 3 napig tart (a telihold napja, és az azt megelőző, ill. követő nap – a szerk).
 |
| Oya-ábrázolás és Káli istennő mandalája |
A FOGYÓ HOLD FÁZISA
Eleinte NEM szerettem ezt a holdfázist. Először is, az
Átalakulás és a Halál Istennője, Oya uralja ezt a szakaszt, és kicsit féltem,
hogy minek a halálát kéri majd.
De azért sem kedveltem, mert ténylegesen szükségessé
vált szembenéznem azzal, ami gátolt a céljaim elérésében. Kénytelen voltam
elköteleződni a korlátozó hiedelmeim és viselkedésmintáim feloldása, elengedése
mellett, és újra próbálkozni az Új Holdciklusban.
Végül azonban ez vált az egyik kedvenc, legeredményesebb
holdfázisommá. Egy ponton természetes módon feloldó, felszabadító, elengedő
rituálékba és tevékenységekbe kezdtem, ahogy a Hold ebbe a szakaszba lépett.
Fölszámoltam a zűrzavart, kipucoltam az e-mail
fiókomat és elkezdtem azon gondolkozni, hogy ezúttal melyik korlátozó hiedelemtől
kívánok megszabadulni.
Ez az időszak afféle pihenővé vált, amikor felkészültem az új kezdetekre,
amiket az újhold tartogat. Ez vált az időszakká, amikor inkább fordulok a Halál
és az Átalakulás Istennőjéhez, mint bárki máshoz.
Sok neve közül bármelyiken hívhatnám őt, de különösen Oyára
és Kálira szoktam fókuszálni. Amikor a saját korlátaim akadályoznak, mindig Oyához
fordulok. Megkérem, hogy áramoljon keresztül rajtam és söpörjön ki belőlem
mindent, ami akadályoz abban, hogy kapcsolódjak benső istennőmhöz.
Kálit a
neve kántálásával hívom: Kali Ma, Om Kali, Kali Ma. Úgy találtam, hogy ez az
ének segít eljutnom oda, ahol bátran szembe tudok nézni az életemmel, annak
teljes valójában, hogy feloldjam, ami gátol és felkészüljek az újra.
Azt javaslom, hogy a fogyó hold kb. 11 napja alatt
vess számot azzal, mi ment jól a korábbi fázisokban és melyek voltak a
kihívások. Ha azonosítani tudsz egy viselkedésmintát, hiedelmet, vagy bármit,
ami túlhaladott és többé nem szolgálja magasabb céljaidat (pl. túlzott azonosulás, kishitűség, félelmek, összehasonlítgatás,
merevség, türelmetlenség, túlakarás és erőltetés stb – a szerk.), akkor
végezz feloldó szertartásokat ebben a holdciklusban.
Egy erőteljes rituálé, amit használok: leírom a
korlátozó viselkedésmintát, vagy hiedelmet egy darab papírra. Elkötelezem
magam, hogy soha többé nem adom magam át neki, miközben széttépem a papírt.
Általában elégetem, elásom, vagy a folyóba dobom. (Hé, lelkes környezetvédők, csak
egy kis darab papírról van szó!)
Később, újholdkor elhatározom, hogy olyan hitet, vagy
viselkedésmintát állítok a helyébe, ami segít az igaz utamat járni (pl. hála, önszeretet és önbizalom, megértés,
elfogadás, szerénység, egészségesebb életmód stb – a szerk.).
Ahogy az elején is mondtam, ez egy ciklikusan ismétlődő folyamat, ami segít
kiegyensúlyozottnak maradni és előre lépni. Ha semmi mást nem teszel, csak
megfigyeled, hogy mi zajlik benned, ill. veled minden holdciklus alatt,
valószínűleg fölfedezheted, hogy gyakran pont a megfelelő dolgot csinálod.
Ha rájössz, hogy nem, akkor képessé válsz ráhangolni
magad, így a benső holdad a külső Holddal harmóniában áramolhat.
A „kizökkent idő” és a 13 holdhónapon alapuló naptár
A sötét erők inváziója előtt, az Aranykorban az emberek egységben éltek a
természettel és így a holdciklusokkal is. Ahogy életünk szinte minden
aspektusát, az időszámítást is úgy alakították az elmúlt évezredekben, ill.
századokban, hogy a lehető legjobban eltávolítsák az emberiséget ettől a
harmóniától, mivel az ebből következő egyensúlytalanságok mind az ő malmukra
hajtották a vizet.
A nyugati világban századok óta és ma már globálisan is használatos gregorián naptárat
az arkhónok által irányított római katolikus egyház vezette be a XVI. századtól
kezdve. Ez ugyan jobban összhangban van a Föld éves keringésével a Nap körül,
mint elődje, az ókori római eredetű, 10 hónapot használó julián naptár volt (ahonnan
pl. a hetes és a nyolcas sorszámot őrző szeptember és október elnevezések is
erednek), de 12, változó hosszúságú hónapjával ez sincs szinkronban a
természetes holdciklusokkal – mondhatni egy önkényes, mesterséges rendszer, ami
a "Mátrixot" fenntartó tudatállapotot támogatja.
Több – egymástól csak apróbb részletekben eltérő - kidolgozott javaslat is létezik egy, a
holdciklusokkal teljes összhangban lévő, 13 darab 28 napos holdhónapra épülő
naptár bevezetésére, pontosabban az ilyen típusú időszámításhoz való
visszatérésre. Az írott történelem előtti Indiában, Kínában és Dél-Amerikában is ilyet használtak, ahogy később pl. az óegyiptomiak, az amerikai őslakosok, vagy a kelta druidák is, de a 13-28-as naptár a mi civilizációnkban sem ismeretlen: a XX. század első felében kiterjedt naptárreform-mozgalom létezett, ami az 1990-es évektől éledt újjá.
Ebben a rendszerben mind a 13 hónap egyaránt 28 napos, ami
megegyezik a természetes ciklusokkal, mint a Hold, vagy a nők menstruációs
ciklusai. Ugyanúgy 365 nap, illetve 52 darab 7 napos hét alkotja az évet, mint a jelenleg
használatos naptárban, azonban az összes hónap pontosan 4 hétből áll, a hetek egyes napjai pedig minden hónap azonos
napjaira esnek. Ha pl. minden hónap hétfővel kezdődik, akkor minden hónap első,
nyolcadik, tizenötödik és huszonkettedik napja hétfőre esne, minden második,
kilencedik, tizenhatodik és huszonharmadik napja pedig keddre, és így tovább. Természetesen a holdfázisokat is a lehető legtisztábban tükrözi az ilyen módon felépülő naptár: ha az év mondjuk a téli napfordulót követő első újhold napjával veszi kezdetét, minden hónap újholdkor indul és az újhold előtti napon ér véget.
Mivel 13x28=364, minden évben szükség van egy „extra” napra, amit „időn kívüli”
napként is emlegetnek – az időzítésre vonatkozó különféle javaslatokban közös,
hogy ezt globális ünnepnapnak tekintenék (pl. a béke ünnepének), illetve szökőévekben két ilyen
napra is sor kerülne. Látható, hogy sokkal tisztább és átláthatóbb rendszer
rajzolódik így ki:
„A naptár megváltoztatásának ez az elképzelése annyira
egyszerű és ugyanakkor annyira forradalmi, hogy a legtöbben nem is érzékelik az
erejét. Viszont, ha számításba veszed, hogy gyakorlatilag az összes létező
intézmény a gregorián naptárba ágyazódik be, ez azt jelenti, hogy a
szuverenitásukat (önállóságukat) szintén magában foglalja. A naptár
megváltoztatása minden intézmény függetlenedését jelenti – mindennemű
szuverenitást újra kéne tárgyalni az idő tekintetében.” (Jose Arguelles)
Hogy ez mit is jelent, arról a következőket olvashattuk a meditációs felhívásban:
