2018. október 18., csütörtök

Kiút a pénzügyi mátrixból: Közösség


Az arkhónok által a magasabb síkokon kiépített emberfarm, reinkarnációs börtön, illetve energetikai kizsákmányolás fizikai megnyilvánulása a pénzügyi-gazdasági (illetve az azt kiszolgáló politikai) rendszer, amely a mesterséges szűkösségre (energiahiányra) és az „Oszd meg és uralkodj!” elvére épül. Mivel a „bukott angyalok”, vagyis az arkhónok, a Chimera és társaik a totális elválasztódásban teljesen elvágták magukat a Forrástól és a legfelsőbb síkoktól, energiaforrásra van szükségük. Így parazitákká váltak. A Mátrix-filmekben ez a motívum is meglehetős pontossággal van ábrázolva, persze nem egy az egyben. Ott „a gépek”, mivel el lettek vágva a Nap energiájától, fölépítették a Mátrixot, hogy az emberiséget energiaforrásként használhassák…

A fizikai síkon ez jól tetten érhető a pénzügyi-gazdasági rendszerben:

a pénzt, ami eredeti (energetikai és fizikai) funkcióját tekintve közvetítőeszköz, ami az egyszerű és hatékony kereskedelmet volt hivatott szolgálni, kényszerítőeszközzé tették, beékelve az emberek és a szükségleteik közé.


Általa kényszerítik rá az embereket, hogy idejüket és energiájukat a rendszer működtetésére fordítsák, vagyis a rendszernek dolgozzanak, bér- illetve adósrabszolgákként. A szűkösséget a rendszer alapjaiba építették, ami szenvedést és konfliktusokat generál. Sokáig a technikai fejlődés hátráltatásával és persze a társadalmak elmeprogramozásával biztosították, hogy mindig legyenek, akiknek még a létfenntartásra sem jut elég. Ma pedig, amikor a fizikai feltételek már adottak lennének, a pénzügyi rendszerbe épített mechanizmusokkal (a semmiből létrehozott, és kamatos kamattal visszakövetelt hitelpénz mellett pl. azzal, hogy egyszerűen nincs annyi pénz forgalomban, mint a kihelyezett hitelek és a kamatok összege, tehát biztosan lesznek, akik nem tudják visszafizetni őket) és a javak elosztásának egyre kirívóbb egyenlőtlenségével biztosítják a rendszer fennmaradásához szükséges szűkösséget. Utóbbinak talán a legszemléletesebb példája, hogy a globálisan megtermelt élelmiszer harmada hulladékként végzi, miközben még mindig tömegek éheznek.

Meg persze továbbra is elmeprogramozással operálnak, ami ellentétben azzal, ahogy sokan gondolják, nem csupán évtizedekre, vagy évszázadokra, hanem évezredekre nyúlik vissza. Pl. „Aki nem dolgozik, ne is egyék”. Jellegzetesen arkhón-ízű bibliai idézet (vö. a felebaráti szeretettel), amit aztán a – mellesleg Hitlerrel tandemben dolgozó – jezsuita ügynök, Sztálin melegített föl a XX. században. A lecsúszott, tönkrement nyomorultakkal mindig lehet riogatni azokat, akik lázadnának a rendszer ellen: „te is így akarod végezni, fiam/lányom?!”, és persze ki is lehet játszani egymás ellen a különböző társadalmi helyzetű csoportokat. „Oszd meg és uralkodj!” – ez a mondás is az ókori Rómából származik, még az iskolában is tanítják, a legtöbben mégsem ismerik föl működés közben. Akkor sem, amikor az egyik fénymunkást/fényharcost játsszák ki a másik ellen, felhasználva a programozást, amiben mindnyájunknak része volt, akik ezen a bolygón élünk.

Elvárni, hogy a világosság erőihez tartozó, de jelenleg a Föld felszíni társadalmában élő emberek mellőzzék a pénz használatát, egyfelől képtelenség, másfelől pedig a saját mozgásterünk súlyos korlátozása, a sötét erők javára. Pontosan ez utóbbi miatt plántálták belénk, hogy "a pénz mocskos".


Ha a pénzt eleve rossznak, gonosznak, mocskosnak tekintjük, távol is fogjuk tartani magunktól, a cél pedig pontosan ez. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszerben, a rendszernek pénzért dolgozni rendben van, hiszen „meg kell élni valamiből”, de ott, ahol a rendszerrel szemben dolgozunk, ott szó sem lehet pénzről, mert ha igen, akkor már „valami bűzlik”.

Ez a fajta hozzáállás lényegében azt diktálja, hogy az emberek kettős életet éljenek és megosszák idejüket, erejüket. A nap egyik felében az ellen dolgozzanak, amiért a másik felében tevékenykednek: oldják meg a pénzkérdést valamilyen a rendszerbe illeszkedő, „polgári” módon, a rendszernek ellentmondó kezdeményezéseket pedig működtessék tisztán önkéntes, pénzmentes alapon. Néhány évvel ezelőtt magam is így gondoltam.  Azonban be kellett látnom, hogy éppen ez a gondolkozásmód az egyik mechanizmus, ami biztosítja, hogy az erőforrások a rendszer oldalán bőségesen álljanak rendelkezésre, a rendszerrel szemben állóknál pedig az állandó erőforráshiány legyen a jellemző.

Márpedig erőforrások nélkül hosszabb távon semmilyen kezdeményezést, szerveződést sem lehet működtetni, pláne sikerre vinni, főleg azért, mert a mesterséges szűkösség rendszerében az önkéntes munkára – komoly áldozatok nélkül - fordítható idő és energia erősen korlátozott. Igen, az Esemény után eljutunk majd oda is, hogy már nem lesz szükségünk pénzre, és megszüntethetjük, de ahhoz előbb szükséges kikecmeregnünk a még fennálló mátrixból, ehhez pedig erőfeszítésekre és együttműködésre van szükség.

Aki még sosem vett részt csoportok, vagy pláne hálózatok, mozgalmak szervezésében, az többnyire el sem tudja képzelni, hogy ez mennyi munkát jelent.

Márpedig egy olyan közösség, illetve hálózat megszervezése és működtetése, mint a magyar Cobra-közösségé, nem kis feladat és igen komoly teljesítmény. Ez a harmadik nemzetközi mozgalom, amiben részt veszek, és Magyarországon közülük ez bontakozott ki a legjobban, pedig a másik kettő sokkal-sokkal közismertebb.
Ahogy az az alulról szerveződő kezdeményezéseknél lenni szokott, az egész önszorgalomból indult, a szabadidő ráfordításával. Először egy YouTube videócsatorna, aztán egy fordítói csoport jött létre. Később egy önálló blogot is létrehoztak, a Magyar Cobra Portált, ahol azóta még a több különböző felületen szétszórt korábbi fordításokat is összegyűjtötték. Aztán megszervezték az első magyar Rózsa Rendje csoportot, majd az első országos Cobra találkozót.


Innentől kezdve pedig egyre gyorsuló ütemben indult növekedésnek a hálózat, ami mára 100-nál is több fizikailag aktív tagot és számos helyi csoportot számlál, több összekapcsolódó internetes felülettel, mint amilyen ez a blog is, összesen több ezer olvasóval, és a szinkronmeditációkban távolról részt vevők sokaságával, egyre terebélyesedő nemzetközi kapcsolatokkal, köztük egy második nemzetközi blog magyar változatával, workshop, konferencia, különféle találkozók szervezésével, közösségi bázis fenntartásával, különböző projektek megszervezésével és végrehajtásával, és így tovább.  A helyzet pedig az, hogy bár jó néhányan csatlakoztunk az elmúlt két évben, akik önállóan is aktívak vagyunk, ez az egész túlnyomórészt még mindig egy maroknyi ember vállán nyugszik.

Az egész magyar Cobra közösség a fordításokra épül. (Mi, a kisebbség, akik értünk angolul, és ezért személy szerint nincs szükségünk a fordításokra, szélesebb érdeklődő közönség, illetve közösség nélkül nem sokra megyünk. Tudom, mert próbáltam.) A több tucat nyelven elkészített videók és a vezetett meditációk, a Facebook csoport(ok), a fizikai csoportok, vagy éppen a szeretetkristályok sem maguktól jönnek létre, és működnek folyamatosan. Mindezt önszorgalomból, a magyar közösség, illetve az egész ország és az egész Föld javára. Ingyen, sőt, önköltségen. Ebben a rendszerben, amit fönt taglaltam, ez csak egyféleképpen oldható meg: a megélhetésre fordított idő és energia rovására.

A mozgalom növekedése elérte azt a szintet, ahol ez a felállás, a kialakult működésmód már nem tartható. Ami szabadidős önkéntességnek indult, az áldozatos közösségi munkává terebélyesedett, ami a kulcsembereknek majdnem minden idejét leköti. Ez pedig anyagilag meglehetősen kényes helyzetbe hozza őket, miközben már egy egész hálózat sorsa múlik rajtuk. Mi egy páran, akik együtt dolgozunk velük, látjuk ezt, és elhatároztuk, hogy változtatunk a helyzeten. Az egészben az a jó, hogy

a helyzet megoldásához így, vagy úgy, de az egész közösségnek, vagy mozgalomnak szükséges a szerveződés új szintjére lépnie, tovább fejlődnie.


Ehhez vagy önkéntesek jól szervezett hadára van szükségünk, vagy a mozgalom pénzügyi önállóságának megteremtésére, közösségi finanszírozással. A kialakult helyzetben az utóbbi út tűnik járhatónak, de elképzelhető hibrid megoldás is. Például a BÁR Relax közösségi netrádió képében volt már olyan projekt, ami első sorban az anyagi háttér, másodsorban viszont az önkéntesek hiánya miatt állt le.

A közösségi finanszírozás lényege, hogy a „sok kicsi sokra megy” elvén, közösségileg olyasmi is megvalósítható, ami egyénileg – a szükséges tőke hiányában - csak tehetős szponzorok támogatásával működhet, akik ezzel óhatatlanul befolyást szereznek. A rendszer egyébként is azért sulykolja, hogy a pénzügyek magánügyek, hogy legyen mindenki csak egyedül a maga nyomorával, már ami a kis „halakat” illeti. (Igazából a magántulajdon „szentsége” is első sorban a mágnások vagyonát védi.)

Közben azonban világszerte egyre terjed az új modell: kis összegű adományok sokaságával finanszíroznak pénzügyileg valóban független médiafelületeket, vagy más intézményeket, vállalkozások beindítását, filmek elkészítését, de pl. műholdak fellövésére és politikai kampányokra is gyűjtötték már így össze a szükséges forrásokat. Egyre több a kölcsönös segítségnyújtási hálózat. Egyre kevésbé van jelentősége a birtoklásnak, miközben a hozzáférés válik fontossá.

Esetünkben egy közösségi alap, vagy költségvetés létrehozásával nem csak a mozgalom további működését biztosíthatjuk, a kiadások fedezésére és a közösség szolgálatában dolgozó önkéntesek támogatására, hanem olyasmit is megvalósíthatunk, amiről eddig álmodni sem mertünk. Ráadásul,

ha egy csoport kezd az anyagiak terén is valódi, összetartó közösségként viselkedni, nem csak a tagjai által megtapasztalt bőséget növeli és áramoltatja, hanem az önszerveződés és önellátás felé mozdul el. Vagyis kifelé a mátrixból.


"Légy te a változás!"

A közösség tagjai kölcsönösen támogathatják egymást, és ezzel az egész közösséget is, méghozzá hatványozottan. A fényháromszög csoportunkban megfigyeltük, hogy egymásnak könnyebben, nagyobb hatékonysággal tudunk bőséget manifesztálni, mint saját magunknak. Ez egyrészt a magunkban lévő blokkok, még ki nem tisztított programozás miatt lehet így, de főleg azért, mert közösségben hatványozott a hatás. A bőség, amit a másiknak szánunk, ránk is visszaszáll, és minél többen működünk együtt, ez annál jobban felerősödik. Termékekre és szolgáltatásokra egyébként is költünk, de ha ezt pl. közösségi vásár keretében, egymás között tesszük, azzal az együttműködést is új szintre emeljük. A közösségi finanszírozás megvalósítása pedig még egy jelentős lépéssel vihet minket tovább ezen az úton. Ezen túl a találkozókon is lehetővé tesszük támogatói jegy formájában, az online adakozásra pedig már most is van lehetőség a Magyar Cobra Portálon (az oldalsáv tetején), de csak nagyon kevesen élnek vele. Pedig havonta pár száz, netán pár ezer forint tényleg nem nagy összeg, pláne közös céljaink tükrében, viszont a sok kicsi sokra megy...

A Fény, avagy VILÁGosság győzelme!

2 megjegyzés:

  1. Sokan vagyunk hasonlóan gondolkodók. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt: http://users.atw.hu/3k-kkk/index.html
    ...és ezt: http://meszli.uw.hu/index.html
    Azt kérem, hallgassatok a szívetekre.
    A FÉNY GYŐZELME!

    VálaszTörlés