Az Esemény és azon túl: új változat + teremtő gyakorlat

 Elkészült a nemrég Cobra által is hivatkozott 'Az Esemény és azon túl' című videóm új változata, ezúttal elsőként magyar nyelven. Vizualizációs és így manifesztációs segédanyag, aminek segítségével érzelmileg is átélhetőek a vágyott nagy változások.

 Az Eseménnyel kapcsolatban is igaz, hogy a puszta vágyakozás, sóvárgás és kergetés csak ugyanebből teremt még többet, ahogy pl. egy kapcsolat, vagy a pénz esetében is működik. Nem a puszta akarat teremt, hanem mindannak az összehangoltsága, ami bennünk él. Hogy a nagy változások társteremtésében igazán részt vegyünk, ahhoz 

szükséges belehelyezkednünk abba az állapotba, hogy már megvan, és a megfelelő időben meg is érkezik. 

 Egyszer egy nemzetközi találkozón mondásunkká vált, hogy "Az Esemény most van!".

A döntést azt hiszem, már mind meghoztuk, hogy a nagy idővonalak közül melyiket választjuk, persze érdemes újra és újra tisztázni és megerősíteni ezt a döntést. Javaslom, hogy használjuk arra az alábbi videót, hogy 

1) Beleéljük magunkat a nagy változásokba, érezzük át minden nehézségével és örömével együtt, ezután pedig

2) Tegyük a kezünket a szívünkre, lélegezzünk fényt a szívünkön keresztül pár percig, majd erőlködéstől mentes, könnyed játékossággal képzeljük el a saját életünket valamelyik tetszőleges szakaszban, figyeljük meg a részleteket és érezzük át mélyen azt a megelégedettséget, örömöt, hálát stb. Figyeljük meg, milyen érzés a testünkben lenni ebben az állapotban, hogyan mozog. Töltsünk el néhány percet ebben.

3) Vigyük magunkkal ezeket az érzéseket és válasszunk ki egy jelképet, amivel bármikor föl tudjuk idézni ezt az állapotot. Ezután nézzük meg, hogy milyen fizikai cselekedetek által tudjuk egyre jobban behozni a hétköznapjainkba pl. a testünk ellazításától kezdve a lakókörnyezetünk alakításán át a másokkal való kommunikációig. 

Természetesen többféle élethelyzettel, elképzeléssel is elvégezhetjük, ha úgy érezzük, hogy már elégszer ismételtük valamelyiket. Ezen kívül persze azt is megnézhetjük, hogy milyen cselekedetekkel segíthetjük elő a változásokat az információk terjesztésétől a tömegmeditációkon át a mozgalmakig és így tovább. 

https://www.youtube.com/watch?v=NU-hOkJgpl0

 

Együtt csodát tettünk/Together We Did A Miracle

 

Bőség, közösség, teremtés: együtt csodákat tehetünk

Több évnyi kitartó, tudatos építkezés, teremtő folyamat eredményeként nemrégiben megérkezett az örömhír: az Isteni Fény Háza kezdeményezés képében a megvalósulás kapujába ért egy nemzetközi jelentőségű spirituális központ létrehozása. A Központ helyszínt, alapot biztosíthat a találkozáshoz, fénymunkához, közösség- és hálózatépítéshez, gyógyítás/gyógyuláshoz, tanítás/tanuláshoz, fejlődéshez, növekedéshez és nem utolsósorban egy Istennő szentélynek is. Mindez a gödöllői istennő örvény területén, egy csodálatos energetikájú és szépségű helyen Domonyvölgyben.

A helyszín a nagylelkű támogatók közreműködésének és a kezdeményezők kitartó munkájának hála 3 évre biztosan rendelkezésre áll. Nagyszerű lehetőség ez arra, hogy magasabb szintre lépjünk a közösséggé válás és a fényhálózat építésének kulcsfontosságú folyamatában. És arra is, hogy végre kezeljük és megoldjuk a fénymunkás körökben, és Magyarországon különösen jellemző anyagi természetű nehézségeinket, elakadásainkat egyéni és közösségi szinten egyaránt. Lássuk, hogyan! Ahhoz, hogy a központot élettel, programokkal tölthessük fel és ennek megfelelően alakíthassuk, szélesebb közösségi együttműködésre és hozzájárulásra, többek közt bizony pénzre is szükség van. Tudjuk, ez kényes téma, ugyanakkor a sok kicsi sokra megy elvén, közösségi finanszírozással, illetve összedolgozással egyszerűen elősegíthetjük a központ megnyitását és működésben tartását, közben szintet lépve. A téma alapvető fontosságú, éppen ezért érdemes tisztázni és közös gondolkozást, illetve beszélgetéseket kezdenünk róla.

Először is, röviden tekintsük át, honnan hova tartunk. Már majdnem 5 évvel ezelőtt is szó volt itt a közösségi pénzügyekről. Akkor és azt követően nem sikerült meghaladnunk ezeket a nehézségeket, ami súlyos következményekkel járt.

A rendszer, amit csak mátrixként emlegetünk, a szétválasztottságra, elkülönítésre és sokrétű feltételekre, korlátozásokra épül. Ez hiányt és szűkösséget teremt. Olyan körülményeket, amik önmagát újratermelő ördögi körbe hajszolták az embereket, akik így saját közös (elme)börtönünk alkotóivá, fenntartóivá és börtönőreivé váltunk. Ennek fontos része az alapvető biztonságérzet hiánya és az ebből fakadó, túléléssel kapcsolatos szorongások, félelmek. Főleg a gyökércsakrás energiákhoz tartozó ügyek. Jelentős részben önkorlátozó hitrendszerek által képződik mindez, amik alatt persze traumák húzódnak, életeken át. Jelentős tényező a megfelelés, a szégyenérzet, az önbecsülés hiánya, a hitetlenség és így tovább. Csupa olyan alacsony rezgésű tudatállapot, melyek átlényegítésére van szükség ahhoz, hogy a hiánytudatosság helyett bőségtudatból teremtsünk. Kulcselem még az elterjedt nézet (elmeprogram), ami szerint a pénz eleve romlott, ahogy a rendszer is, és a „tisztes szegénység” lenne a becsületes dolog.

Ha a pénzt, ami önmagában puszta eszköz – tudatosan vagy tudat alatt - eleve rossznak, gonosznak, mocskosnak tekintjük, távol is fogjuk tartani magunktól, az elmeprogram célja pedig pontosan ez.

Sokan gondolják úgy alternatív körökben, hogy ott, ahol igazán jó dolgokért dolgozunk, szó sem lehet pénzről, különben „valami bűzlik”. Néhány évvel ezelőtt magam is így gondoltam. Azonban be kellett látnom, hogy éppen ez az önkorlátozó gondolkozásmód az egyik mechanizmus, ami biztosítja, hogy a rendszer átalakításáért dolgozóknál az állandó erőforráshiány legyen a jellemző. Közben a rendszert kiszolgáló hitrendszerek és tevékenységek pedig jövedelmezőek. Az igazán felemelő, építő, tápláló, tehát istennői jellegű törekvések leválasztása a pénzről és az anyagi alapokról a mátrix urainak érdekeit szolgálja.

Egy másik jelentős akadály a fogyasztói, nézői hozzáállás általánossá válása a kultúránkban. Minden téren nagyon kevés ember „csinálja a műsort”, a sokaság pedig passzívan fogyasztja, mellérendelő, társteremtői módon való együttműködés helyett.

Minden szerveződésben szükség van anyagi alapokra, különösen elérhető felületekre, helyekre és persze emberekre, akiknek van elég idejük és energiájuk minőségi munkát végezni, működtetni mindezt. Mint tudjuk, az anyag is összesűrűsödött energia. Természetesen minden önmagunkból indul, így először a saját elképzeléseinket, hitrendszereinket és reflexeinket szükséges megvizsgálnunk és átírnunk, ahol érdemes. A saját lényünkben és életünkben megvalósított változások hatnak a valóságunkra, kapukat nyitnak meg. A folyamatok elkezdenek összeérni, összekapcsolódni és közös áramlatokat alkotni. Így változtatjuk meg a világot önmagunk megváltoztatásán keresztül.

Az energia (magyarul erő) kölcsönös áramoltatása által megtapasztaljuk az egymást kiegészítő sokféleség egységét és bőségét. Mindenkinek másban vannak nehézségei és erősségei, és ezek kiegészíthetik egymást. ☯️

A közösség tagjai kölcsönösen támogathatják egymást, és ezzel az egész közösséget is, méghozzá hatványozottan. Amit egymásnak adunk, ránk is visszaszáll, és minél többen működünk együtt, minél magasabb szinten, ez annál jobban fölerősödik. Rajtunk múlik, hogy negatív, vagy pozitív irányban. Minden percben döntéseket hozunk arról, hogy hova hangolódunk. Dönthetünk úgy, hogy lebontjuk az elkülönülés falait bent és kint. Így el tudunk jutni oda, hogy többé nem kell külön-külön, egyedül küszködnünk, hanem elfoglaljuk helyünket az Élet mandalájában. Ez tele van összeköttetésekkel és áramlással, ahogy az a természet szervesen önszerveződő rendszereiben is megfigyelhető az egyes élő szervezetektől az ökoszisztémákig. Ebben a mandalában mindannyiunknak megvan a maga helye és szerepe.

Ha a fizikai síkon akarunk változást, akkor fizikai cselekvésre, együttműködésre, találkozókra is szükség van, egy biztos, saját működtetésű helyszín pedig magasabb szintre emeli mindezt.

A följebb kifejtett fejlődés egy bázisáról, alapjáról van szó, ami lehetőségek sokaságának ad teret. Rengeteg inspirációnak, jelentős találkozásnak, kölcsönös tanulásnak, gyógyulásnak, lélekcsaládok egyesülésének és megannyi más lehetőségnek, nemzetközi együttműködéssel különösen. A közösségi tér megadja az alapot a valódi közösséggé fejlődéshez, ami nem csak rendkívül időszerű, hanem szükségszerű is a Nagy Átmenet idején. Valódi fényközösségekhez pedig nyitott szívekre és kellően oldott, kitisztított alsó csakrákra van szükség, amiben nagy szolgálatot tehetünk e gyógyító központ által. Egyénileg és közösségileg is nagyokat léphetünk előre a korszak-, ill. tudatváltás folyamatában, a Föld felszabadításáért.

A későbbiekben a finanszírozás és működtetés terén is sokféle lehetőség megnyílhat, pl. pályázatok, önkéntesprogramok stb. által, azonban most, a kitűzött szeptemberi megnyitáshoz és az első lépésekhez különösen szükség van a közösségi támogatásra. Ahogy a kezdeményezés bővebb bemutatkozó felhívásában (magyarul az angol szöveg alatt) olvasható, ez sokféle tevékeny közreműködést jelenthet; pl. rendszeres szívből jövő áldást, támogató meditációt, önkéntes munkát, tárgyi, vagy pénzbeli hozzájárulást.

Pl. 1-2-3 ezer forint a többségnek nem megterhelő összeg, pláne azzal összehasonlítva, hogy mi mindenre költünk nap mint nap, azonban amikor a sok-sok ezres spirituális közönségből csupán pár ezren összeadunk ennyit, akkor már csodákat lehet művelni. Ez egy olyan lehetőség, amivel összefogva tudunk élni, és ami által minden résztvevő számára további lehetőségek nyílnak meg.

E kezdeményezés lelkes támogatójaként, immár csatlakozva hozzá, arra kérek minden kedves olvasót, hogy fontolja meg, mi az, amivel szívből hozzá tud járulni, és ha vezettetést érez rá, tegye meg az itt található elérhetőségeken (magyarul az angol szöveg alatt)! Köszönöm! Hálás vagyok. 🙏

Abundance of The Soul Families / A Lélekcsaládok Bősége

11.11. Ezüst aktiválás

A közelgő, november 11-i Merkúr tranzit energetikai támogatását kihasználva, segíthetünk a lehető legtöbb Fényt lehorgonyozni a globális pénzügyi rendszerbe, hogy megkönnyítsük és harmonizáljuk az új pénzügyi rendszerbe való átmenetet.

Két fő dolog van, amit tehetünk aznap:

- Vásároljunk ezüst érmét vagy ezüst rudat
- Ezüst Beindító Meditáció 16:15-kor

Bővebben:
https://hungarian.welovemassmeditation.com/2019/11/az-ezust-beindito-2019-november-11-en.html

"Ha elérjük a kritikus tömeget, a Fényerők az emberi történelem során először fognak tudni közvetlenül beavatkozni a globális pénzügyi helyzetbe és ezt olyan események sorozata fogja követni, ami elkerülhetetlenül a pénzügyi Újraindításhoz fog vezetni."
http://2012portal-hungary.blogspot.com/2019/11/ezust-beindito-utolso-frissites.html

El tudjuk érni a kritikus tömeget (144 000 résztvevő világszerte)!

Kérlek, add tovább!

Kiút a pénzügyi mátrixból: Közösség

Az arkhónok által a magasabb síkokon kiépített emberfarm, reinkarnációs börtön, illetve energetikai kizsákmányolás fizikai megnyilvánulása a pénzügyi-gazdasági (illetve az azt kiszolgáló politikai) rendszer, amely a mesterséges szűkösségre (energiahiányra) és az „Oszd meg és uralkodj!” elvére épül. Mivel a „bukott angyalok”, vagyis az arkhónok, a Chimera és társaik a totális elválasztódásban teljesen elvágták magukat a Forrástól és a legfelsőbb síkoktól, energiaforrásra van szükségük. Így parazitákká váltak. A Mátrix-filmekben ez a motívum is meglehetős pontossággal van ábrázolva, persze nem egy az egyben. Ott „a gépek”, mivel el lettek vágva a Nap energiájától, fölépítették a Mátrixot, hogy az emberiséget energiaforrásként használhassák…

A fizikai síkon ez jól tetten érhető a pénzügyi-gazdasági rendszerben:

a pénzt, ami eredeti (energetikai és fizikai) funkcióját tekintve közvetítőeszköz, ami az egyszerű és hatékony kereskedelmet volt hivatott szolgálni, kényszerítőeszközzé tették, beékelve az emberek és a szükségleteik közé.

Általa kényszerítik rá az embereket, hogy idejüket és energiájukat a rendszer működtetésére fordítsák, vagyis a rendszernek dolgozzanak, bér- illetve adósrabszolgákként. A szűkösséget a rendszer alapjaiba építették, ami szenvedést és konfliktusokat generál. Sokáig a technikai fejlődés hátráltatásával és persze a társadalmak elmeprogramozásával biztosították, hogy mindig legyenek, akiknek még a létfenntartásra sem jut elég. Ma pedig, amikor a fizikai feltételek már adottak lennének, a pénzügyi rendszerbe épített mechanizmusokkal (a semmiből létrehozott, és kamatos kamattal visszakövetelt hitelpénz mellett pl. azzal, hogy egyszerűen nincs annyi pénz forgalomban, mint a kihelyezett hitelek és a kamatok összege, tehát biztosan lesznek, akik nem tudják visszafizetni őket) és a javak elosztásának egyre kirívóbb egyenlőtlenségével biztosítják a rendszer fennmaradásához szükséges szűkösséget. Utóbbinak talán a legszemléletesebb példája, hogy a globálisan megtermelt élelmiszer harmada hulladékként végzi, miközben még mindig tömegek éheznek.

Meg persze továbbra is elmeprogramozással operálnak, ami ellentétben azzal, ahogy sokan gondolják, nem csupán évtizedekre, vagy évszázadokra, hanem évezredekre nyúlik vissza. Pl. „Aki nem dolgozik, ne is egyék”. Jellegzetesen arkhón-ízű bibliai idézet (vö. a felebaráti szeretettel), amit aztán a – mellesleg Hitlerrel tandemben dolgozó – jezsuita ügynök, Sztálin melegített föl a XX. században. A lecsúszott, tönkrement nyomorultakkal mindig lehet riogatni azokat, akik lázadnának a rendszer ellen: „te is így akarod végezni, fiam/lányom?!”, és persze ki is lehet játszani egymás ellen a különböző társadalmi helyzetű csoportokat. „Oszd meg és uralkodj!” – ez a mondás is az ókori Rómából származik, még az iskolában is tanítják, a legtöbben mégsem ismerik föl működés közben. Akkor sem, amikor az egyik fénymunkást/fényharcost játsszák ki a másik ellen, felhasználva a programozást, amiben mindnyájunknak része volt, akik ezen a bolygón élünk.

Elvárni, hogy a világosság erőihez tartozó, de jelenleg a Föld felszíni társadalmában élő emberek mellőzzék a pénz használatát, egyfelől képtelenség, másfelől pedig a saját mozgásterünk súlyos korlátozása, a sötét erők javára. Pontosan ez utóbbi miatt plántálták belénk, hogy "a pénz mocskos".

Ha a pénzt eleve rossznak, gonosznak, mocskosnak tekintjük, távol is fogjuk tartani magunktól, a cél pedig pontosan ez. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszerben, a rendszernek pénzért dolgozni rendben van, hiszen „meg kell élni valamiből”, de ott, ahol a rendszerrel szemben dolgozunk, ott szó sem lehet pénzről, mert ha igen, akkor már „valami bűzlik”.

Ez a fajta hozzáállás lényegében azt diktálja, hogy az emberek kettős életet éljenek és megosszák idejüket, erejüket. A nap egyik felében az ellen dolgozzanak, amiért a másik felében tevékenykednek: oldják meg a pénzkérdést valamilyen a rendszerbe illeszkedő, „polgári” módon, a rendszernek ellentmondó kezdeményezéseket pedig működtessék tisztán önkéntes, pénzmentes alapon. Néhány évvel ezelőtt magam is így gondoltam.  Azonban be kellett látnom, hogy éppen ez a gondolkozásmód az egyik mechanizmus, ami biztosítja, hogy az erőforrások a rendszer oldalán bőségesen álljanak rendelkezésre, a rendszerrel szemben állóknál pedig az állandó erőforráshiány legyen a jellemző.

Márpedig erőforrások nélkül hosszabb távon semmilyen kezdeményezést, szerveződést sem lehet működtetni, pláne sikerre vinni, főleg azért, mert a mesterséges szűkösség rendszerében az önkéntes munkára – komoly áldozatok nélkül - fordítható idő és energia erősen korlátozott. Igen, az Esemény után eljutunk majd oda is, hogy már nem lesz szükségünk pénzre, és megszüntethetjük, de ahhoz előbb szükséges kikecmeregnünk a még fennálló mátrixból, ehhez pedig erőfeszítésekre és együttműködésre van szükség.

Aki még sosem vett részt csoportok, vagy pláne hálózatok, mozgalmak szervezésében, az többnyire el sem tudja képzelni, hogy ez mennyi munkát jelent.

Márpedig egy olyan közösség, illetve hálózat megszervezése és működtetése, mint a magyar Cobra-közösségé, nem kis feladat és igen komoly teljesítmény. Ez a harmadik nemzetközi mozgalom, amiben részt veszek, és Magyarországon közülük ez bontakozott ki a legjobban, pedig a másik kettő sokkal-sokkal közismertebb.
Ahogy az az alulról szerveződő kezdeményezéseknél lenni szokott, az egész önszorgalomból indult, a szabadidő ráfordításával. Először egy YouTube videócsatorna, aztán egy fordítói csoport jött létre. Később egy önálló blogot is létrehoztak, a Magyar Cobra Portált, ahol azóta még a több különböző felületen szétszórt korábbi fordításokat is összegyűjtötték. Aztán megszervezték az első magyar Rózsa Rendje csoportot, majd az első országos Cobra találkozót.

Innentől kezdve pedig egyre gyorsuló ütemben indult növekedésnek a hálózat, ami mára 100-nál is több fizikailag aktív tagot és számos helyi csoportot számlál, több összekapcsolódó internetes felülettel, mint amilyen ez a blog is, összesen több ezer olvasóval, és a szinkronmeditációkban távolról részt vevők sokaságával, egyre terebélyesedő nemzetközi kapcsolatokkal, köztük egy második nemzetközi blog magyar változatával, workshop, konferencia, különféle találkozók szervezésével, közösségi bázis fenntartásával, különböző projektek megszervezésével és végrehajtásával, és így tovább.  A helyzet pedig az, hogy bár jó néhányan csatlakoztunk az elmúlt két évben, akik önállóan is aktívak vagyunk, ez az egész túlnyomórészt még mindig egy maroknyi ember vállán nyugszik.

Az egész magyar Cobra közösség a fordításokra épül. (Mi, a kisebbség, akik értünk angolul, és ezért személy szerint nincs szükségünk a fordításokra, szélesebb érdeklődő közönség, illetve közösség nélkül nem sokra megyünk. Tudom, mert próbáltam.) A több tucat nyelven elkészített videók és a vezetett meditációk, a Facebook csoport(ok), a fizikai csoportok, vagy éppen a szeretetkristályok sem maguktól jönnek létre, és működnek folyamatosan. Mindezt önszorgalomból, a magyar közösség, illetve az egész ország és az egész Föld javára. Ingyen, sőt, önköltségen. Ebben a rendszerben, amit fönt taglaltam, ez csak egyféleképpen oldható meg: a megélhetésre fordított idő és energia rovására.

A mozgalom növekedése elérte azt a szintet, ahol ez a felállás, a kialakult működésmód már nem tartható. Ami szabadidős önkéntességnek indult, az áldozatos közösségi munkává terebélyesedett, ami a kulcsembereknek majdnem minden idejét leköti. Ez pedig anyagilag meglehetősen kényes helyzetbe hozza őket, miközben már egy egész hálózat sorsa múlik rajtuk. Mi egy páran, akik együtt dolgozunk velük, látjuk ezt, és elhatároztuk, hogy változtatunk a helyzeten. Az egészben az a jó, hogy

a helyzet megoldásához így, vagy úgy, de az egész közösségnek, vagy mozgalomnak szükséges a szerveződés új szintjére lépnie, tovább fejlődnie.

Ehhez vagy önkéntesek jól szervezett hadára van szükségünk, vagy a mozgalom pénzügyi önállóságának megteremtésére, közösségi finanszírozással. A kialakult helyzetben az utóbbi út tűnik járhatónak, de elképzelhető hibrid megoldás is. Például a BÁR Relax közösségi netrádió képében volt már olyan projekt, ami első sorban az anyagi háttér, másodsorban viszont az önkéntesek hiánya miatt állt le.

A közösségi finanszírozás lényege, hogy a „sok kicsi sokra megy” elvén, közösségileg olyasmi is megvalósítható, ami egyénileg – a szükséges tőke hiányában - csak tehetős szponzorok támogatásával működhet, akik ezzel óhatatlanul befolyást szereznek. A rendszer egyébként is azért sulykolja, hogy a pénzügyek magánügyek, hogy legyen mindenki csak egyedül a maga nyomorával, már ami a kis „halakat” illeti. (Igazából a magántulajdon „szentsége” is első sorban a mágnások vagyonát védi.)

Közben azonban világszerte egyre terjed az új modell: kis összegű adományok sokaságával finanszíroznak pénzügyileg valóban független médiafelületeket, vagy más intézményeket, vállalkozások beindítását, filmek elkészítését, de pl. műholdak fellövésére és politikai kampányokra is gyűjtötték már így össze a szükséges forrásokat. Egyre több a kölcsönös segítségnyújtási hálózat. Egyre kevésbé van jelentősége a birtoklásnak, miközben a hozzáférés válik fontossá.

Esetünkben egy közösségi alap, vagy költségvetés létrehozásával nem csak a mozgalom további működését biztosíthatjuk, a kiadások fedezésére és a közösség szolgálatában dolgozó önkéntesek támogatására, hanem olyasmit is megvalósíthatunk, amiről eddig álmodni sem mertünk. Ráadásul,

ha egy csoport kezd az anyagiak terén is valódi, összetartó közösségként viselkedni, nem csak a tagjai által megtapasztalt bőséget növeli és áramoltatja, hanem az önszerveződés és önellátás felé mozdul el. Vagyis kifelé a mátrixból.

"Légy te a változás!"

A közösség tagjai kölcsönösen támogathatják egymást, és ezzel az egész közösséget is, méghozzá hatványozottan. A fényháromszög csoportunkban megfigyeltük, hogy egymásnak könnyebben, nagyobb hatékonysággal tudunk bőséget manifesztálni, mint saját magunknak. Ez egyrészt a magunkban lévő blokkok, még ki nem tisztított programozás miatt lehet így, de főleg azért, mert közösségben hatványozott a hatás. A bőség, amit a másiknak szánunk, ránk is visszaszáll, és minél többen működünk együtt, ez annál jobban felerősödik. Termékekre és szolgáltatásokra egyébként is költünk, de ha ezt pl. közösségi vásár keretében, egymás között tesszük, azzal az együttműködést is új szintre emeljük. A közösségi finanszírozás megvalósítása pedig még egy jelentős lépéssel vihet minket tovább ezen az úton. Ezen túl a találkozókon is lehetővé tesszük támogatói jegy formájában, az online adakozásra pedig már most is van lehetőség a Magyar Cobra Portálon (az oldalsáv tetején), de csak nagyon kevesen élnek vele. Pedig havonta pár száz, netán pár ezer forint tényleg nem nagy összeg, pláne közös céljaink tükrében, viszont a sok kicsi sokra megy...

A Fény, avagy VILÁGosság győzelme!

Kiegészítés: az október 21-i országos Cobra-találkozón a témában bemutatott prezentáció elérhető itt: https://drive.google.com/file/d/12_IuflvLtkLq17w4ywgR_e0qKGQSpu9k/view?usp=sharing

Pénziszony

Meglehetősen gyakori jelenség a felébredettek, ébredezők, igazságkeresők körében a pénzzel kapcsolatos általános gyanakvás, elutasítás. Ahogy COBRA (az Ellenállási Mozgalom szóvivője) is többször elmagyarázta, ez a zsigeri irtózás a mélyen belénk ivódott félreértésekből ered, amelyek az elmeprogramozás eredményei. Ez biztosítja, hogy távol tartsuk magunkat az anyagi bőségtől és a vele járó pozitív lehetőségektől egyaránt.

A pénz önmagában csupán közvetítőeszköz, és mint minden eszközt jóra és rosszra is lehet használni. A sötét erők arra használják, hogy a pénzügyi rendszeren keresztül ellenőrzésük alatt tartsák a lakosságot: rákényszerítsék az embereket, hogy részt vegyenek a kizsákmányoláson, bér- illetve adósrabszolgaságon alapuló mátrix működtetésében, ami a fizikai síkot illeti. Vagyis arra kényszerítenek minket, hogy föladjuk a szabadságunk egy jelentős részét. Ezt a rendszert jelenleg csak a társadalomból való kivonulással lehet megkerülni (és akkor sem maradéktalanul), tehát aki a társadalmon belül kíván ténykedni, az valamilyen mértékben kénytelen pénzt használni: legyen szó az alapvető létfenntartásról, vagy bármilyen felszabadító törekvésről, kezdeményezésről.

Elvárni, hogy a világosság erőihez tartozó, de jelenleg a Föld felszíni társadalmában élő emberek mellőzzék a pénz használatát, egyfelől képtelenség, másfelől pedig a saját mozgásterünk súlyos korlátozása, a sötét erők javára. Pontosan ez utóbbi miatt plántálták belénk, hogy "a pénz mocskos".

A pénz önmagában egy eszköz, semleges. Eljön majd az idő - nem is túl sokára - amikor már nem lesz szükségünk rá, és megszüntethetjük, de odáig el kell jutnunk, és jelenleg pontosan az a feladatunk, hogy belülről bomlasszuk a mátrixot és elősegítsük az Eseményt. Ezért jöttünk, ezért születtünk ide.

Mivel jelenleg szinte minden pénzbe kerül, még az alapvető létfenntartáshoz is kénytelenek vagyunk pénzt szerezni. Mindenki (illetve majdnem mindenki) megoldja valahogy: van a túlnyomó többség, aki a rendszernek dolgozik, és vannak olyanok is, akik próbálnak valami olyanból pénzhez jutni, ami az ellenkező irányba hat. Ők is gyakran találkoznak rosszallással, vádaskodással, amikor mondjuk gyógyításért, alternatív termékekért, spirituális szolgáltatásokért, előadásokért, konferenciákért kérnek pénzt. Cobra és pl. David Wilcock is folyton megkapják, hogy micsoda rémes, pénzéhes alakok, amiért fizetős konferenciákat rendeznek. Mintha egy konferencia szervezésének nem lennének költségei, és mintha a jelen körülmények között az emberek nem pénzből élnének.

Az rendben van, ha a rendszernek dolgozunk pénzért, mert hát „valamiből meg kell élni” de ha a rendszer ellenében tevékenykedünk, akkor szó sem lehet megélhetésről, költségekről és a többiről, mert „a pénz mocskos”, és ahol jelen van, ott „valami bűzlik” – gondolják sokan.

Ez a fajta hozzáállás lényegében azt diktálja, hogy az emberek kettős életet éljenek és megosszák idejüket, erejüket: oldják meg a pénzkérdést valamilyen a rendszerbe illeszkedő, „polgári” módon, a rendszernek ellentmondó kezdeményezéseket pedig működtessék tisztán önkéntes, pénzmentes alapon.  Éppen ez a gondolkozásmód az egyik mechanizmus, ami biztosítja, hogy az erőforrások a rendszer oldalán bőségesen álljanak rendelkezésre, a rendszerrel szemben állóknál pedig az állandó erőforráshiány legyen a jellemző.

A küzdelem, amit folytatunk, pedig jócskán túlmutat, illetve túl kéne mutasson a puszta létfenntartáson, de így a többség számára az is gondot okoz. Szerencsére manapság a közösségi finanszírozás elterjedésével egyre többen döbbennek rá, hogy minden mozgalomnak, vagy bármilyen alulról szerveződő közösségnek jelenleg pénzre van szüksége, hogy hatékonyan és hatásosan tudjon működni, és a függetlensége akkor biztosított, ha saját bázisára támaszkodhat, nem valamilyen „külső” forrásra. Azt is egyre többen értik, hogy a pénzbeli támogatás is a közös célokhoz való tényleges hozzájárulást jelent. A sok kicsi sokra megy elvén is össze lehet dobni, meg lehet valósítani olyan dolgokat, amiket korábban csak jelentős tőkével rendelkező szereplők tudtak: pl. valóban független médiát, kampányokat, filmeket, vagy éppen műholdak pályára állítását. A jótékonysági adománygyűjtés gyakorlata még általánosabb. Persze egyes megbízott fénymunkások közösségi felszabadításának gondolata a bérrabszolgaság, a puszta létfenntartásért folytatott küzdelem alól, hogy teljes mértékben a küldetésükre fókuszálhassanak, valószínűleg még mindig kiverné a biztosítékot…

Itt kerül képbe még egy fontos dolog: az Ellenállási Mozgalom és a Fény erőinek más, a bolygó felszínén túli formációi megteszik a magukét, de a karantén-helyzet, a felszíni lakosság túszul ejtése miatt nem avatkozhatnak be közvetlenül, fizikai módon.

Csak mi, a felszíni lakosság tagjai tehetünk meg bizonyos dolgokat, mint például a Cintamani kövek felkutatása és szétosztása, ill. elásása, vagy önmagunk megszervezése, de a tömegmeditációkban való részvételünkre is ezért van szükség.

Az Ellenállás, vagy a Galaktikus Konföderáció nem végezheti el helyettünk a munkának ezt a részét. Ők nincsenek pénzhez kötve, de mi itt, a bolygó felszínén igen. Nem is adhatnak kívülről pénzt nekünk, mert az is közvetlen fizikai érintkezés lenne, amit a sötétek rajtunk torolnának meg.

Tehát a szükséges anyagi forrásokat nekünk magunknak kell előteremtenünk, a rendszeren belül. A puszta pénzhasználatra kapásból kígyót-békát kiáltó reflexek pedig csak a sötétek érdekeit szolgálják: miközben a rendszer alapjáraton feléjük áramoltatja az erőforrásokat, nekünk, fénymunkásoknak még azért is magyarázkodnunk kell, ha a szükséges forrásokat nem a rendszer szolgálatával próbáljuk biztosítani…

„A bolygón lévő börtönrendszer megakadályozza a bőség áramlását az univerzumból, de ezeket az életünkben lévő akadályokat csökkenteni tudjuk bizonyos fokig a saját magunk átprogramozásával.

A világ pénzügyi rendszere és pénzeszközei fekete mágiával vannak áthatva azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák, hogy a pénzt pozitív dolgokra használják és így a negatív projektek felé áramlik. Ezt nem fogadhatjuk el. Felhasználhatjuk a bankjegyeken és pénzérméken lévő szimbólumokat és az egész pénzügyi rendszert a Fény támogatására és átalakíthatjuk a pénz energiáját, hogy pozitív projektekre legyen felhasználva, ezzel is segítve a bolygó felszabadítását.”

Lásd: http://cobrarozsa.blogspot.hu/2017/10/bosegre-valo-atprogramozas.html