Vizualizáció: 30 nappal az Esemény után

„Gizában, (a 2014. decemberi portál-aktiválás idején rendezett konferencián – a ford.) Cobra egy nagyon mély és különleges meditációba vezetett be minket. Arra kért, képzeljük el és éljük át, mit éreznénk 30 nappal az Esemény után.

A legutóbbi interjúja végén is elmondta, hogy fontos vizualizálnunk az Esemény utáni életünket, hogy felgyorsítsuk a manifesztáció folyamatát.

A meditáció főbb lépései:

1. Csukd be a szemed, nyugtasd meg tested, elméd és érzelmeid (azzal, hogy a lélegzésedet figyeled, vagy más, neked megfelelő módon).

2. Hol ébredsz fel 30 nappal az Esemény után? Mi van körülötted? Mit érzel?

3. Ahogy felkészülsz az új napra, gondold el mit fogsz csinálni, hova fogsz menni, majd menj, és éld át!
Fontos, hogy mély meditatív állapotban vizualizáljunk.
 
Cobra szerint itt az ideje, hogy elképzeljük mindezt, és megosszuk másokkal, tehát kérlek, oszd meg az élményeidet, ha úgy érzed helyesnek!"

(Forrás: „freddylight”)

Irizáló felhők München felett, 2015. január 10-én - A szokatlan intenzitású és kiterjedésű (Közép-Európa nagy részén látható) jelenség Cobra szerint a Fény visszatérését, az Áttörés szakaszát jelzi

Engedjétek meg, hogy megosszam a saját vizualizációim közül az elsőt:

Tehát, egy hónappal vagyunk az Esemény után. Jelenlegi otthonomban ébredek, könnyedén, kellemes, remény-, sőt örömteli érzésekkel. Elvégzek egy rövid meditációt, ami közben még intenzívebben érzékelem a mindent átjáró Fényt. Elkészítem és elfogyasztom a reggelimet, minőségi, bio-alapanyagokból, melyeket végre megengedhetek magamnak.

Átfutom a híreket a neten (a főáramú hírportálokon): szabadenergia- és fejlett gyógyító eszközök tömeges gyártása és elosztása, a szegénység felszámolására irányuló projektek szerte a világon, helyben egy újabb ideiglenes menedékhely megnyitása a hajléktalanok számára, egy videó, amiben egy férfi földönkívüliekkel való találkozásának élményeiről beszél.

A másik szobában a párom valamilyen oktató-videóanyagon dolgozik, finoman megcsókoljuk és megöleljük egymást, és a változásokról beszélgetünk, melyeket tapasztalunk.

Biciklivel megyek a városba a tavaszi napsütésben (a most következő tavaszról van szó), a forgalom enyhe, az emberek az utcákon kedélyesek és örömteliek, csoportokban beszélgetnek, játszadoznak, közösen főznek, étkeznek a parkokban, kisebb csoportok meditálnak. Egy férfi láthatóan felidegesíti magát valamin, a többiek nyugtatgatják. Rajzok, festmények, street art művek láthatók a falakon sokfelé (egy részük a közelmúlt traumáival, más részük az előttünk álló lehetőségekkel foglalkozik, akárcsak az óriásplakátok többsége), egy helyen a lakók közösen festik ki egy háztömb homlokzatát, miközben kerti partit tartanak, mások a köztereket csinosítgatják, kertészkednek.

Megbeszélésen veszek részt egy közösségi központban (amely zsúfoltabb, mint valaha), egy aznap esti esemény szervezéséről van szó, egy amolyan új paradigma fesztiválról az Esemény első hófordulójára időzítve - gyűlésekkel, kiállításokkal, részvételi (a szokásos aktív előadók, passzív közönség felállás helyett közös zenélésen, éneklésen alapuló) koncertekkel stb. A telefonon valakivel a már zajló street art projektről beszélünk.

A metróban az emberek mosolygósak, ismeretlenek elegyednek szóba egymással, a párok néha gyengéden csókolóznak. Az esti ünneplés: betűszobrok a domboldalban (olyan szavakkal, mint megbocsátás, béke, szeretet, gyógyulás stb.), 3D nyomtatóval készült szobrok, koncertek, tábortüzek a parkokban, színes fényfestés a házfalakon szerte a városban. Elszabadultak a művészek és az álmodozók. Találkozom a párommal és barátokkal, finoman, de felszabadultan ünnepelünk. A legtöbb ember körülöttünk semennyi, vagy csak kevés alkoholt fogyaszt, hiszen egyre kevesebben érzik szükségét, de azért akad egy-két részeg - nekik gondjukat viseljük. Sokan nyíltan élnek fűvel valamilyen formában. (Bár hivatalosan még nem legalizálták, mióta kiderült az igazság, senki sem zavartatja magát miatta.) A kocsmák, bárok tele vannak, de nem olyan zajosak és zűrzavarosak, mint korábban. Hazafelé néhány önszerveződő nyilvános vetítést is látunk parkokban, házfalakon. Az egész város tele van reménnyel és izgatottsággal.

Lassan kezdünk hozzászokni az igazi szabadság gondolatához...