A pénz önmagában csupán közvetítőeszköz, és mint minden eszközt jóra és rosszra is lehet használni. A sötét erők arra használják, hogy a pénzügyi rendszeren keresztül ellenőrzésük alatt tartsák a lakosságot: rákényszerítsék az embereket, hogy részt vegyenek a kizsákmányoláson, bér- illetve adósrabszolgaságon alapuló mátrix működtetésében, ami a fizikai síkot illeti. Vagyis arra kényszerítenek minket, hogy föladjuk a szabadságunk egy jelentős részét. Ezt a rendszert jelenleg csak a társadalomból való kivonulással lehet megkerülni (és akkor sem maradéktalanul), tehát aki a társadalmon belül kíván ténykedni, az valamilyen mértékben kénytelen pénzt használni: legyen szó az alapvető létfenntartásról, vagy bármilyen felszabadító törekvésről, kezdeményezésről.
Elvárni, hogy a világosság erőihez tartozó, de jelenleg a Föld felszíni társadalmában élő emberek mellőzzék a pénz használatát, egyfelől képtelenség, másfelől pedig a saját mozgásterünk súlyos korlátozása, a sötét erők javára. Pontosan ez utóbbi miatt plántálták belénk, hogy "a pénz mocskos".
A pénz önmagában egy eszköz, semleges. Eljön majd az idő - nem is túl sokára - amikor már nem lesz szükségünk rá, és megszüntethetjük, de odáig el kell jutnunk, és jelenleg pontosan az a feladatunk, hogy belülről bomlasszuk a mátrixot és elősegítsük az Eseményt. Ezért jöttünk, ezért születtünk ide.
Mivel jelenleg szinte minden pénzbe kerül, még az alapvető létfenntartáshoz is kénytelenek vagyunk pénzt szerezni. Mindenki (illetve majdnem mindenki) megoldja valahogy: van a túlnyomó többség, aki a rendszernek dolgozik, és vannak olyanok is, akik próbálnak valami olyanból pénzhez jutni, ami az ellenkező irányba hat. Ők is gyakran találkoznak rosszallással, vádaskodással, amikor mondjuk gyógyításért, alternatív termékekért, spirituális szolgáltatásokért, előadásokért, konferenciákért kérnek pénzt. Cobra és pl. David Wilcock is folyton megkapják, hogy micsoda rémes, pénzéhes alakok, amiért fizetős konferenciákat rendeznek. Mintha egy konferencia szervezésének nem lennének költségei, és mintha a jelen körülmények között az emberek nem pénzből élnének.
Az rendben van, ha a rendszernek dolgozunk pénzért, mert hát „valamiből meg kell élni” de ha a rendszer ellenében tevékenykedünk, akkor szó sem lehet megélhetésről, költségekről és a többiről, mert „a pénz mocskos”, és ahol jelen van, ott „valami bűzlik” – gondolják sokan.
Ez a fajta hozzáállás lényegében azt diktálja, hogy az emberek kettős életet éljenek és megosszák idejüket, erejüket: oldják meg a pénzkérdést valamilyen a rendszerbe illeszkedő, „polgári” módon, a rendszernek ellentmondó kezdeményezéseket pedig működtessék tisztán önkéntes, pénzmentes alapon. Éppen ez a gondolkozásmód az egyik mechanizmus, ami biztosítja, hogy az erőforrások a rendszer oldalán bőségesen álljanak rendelkezésre, a rendszerrel szemben állóknál pedig az állandó erőforráshiány legyen a jellemző.
A küzdelem, amit folytatunk, pedig jócskán túlmutat, illetve túl kéne mutasson a puszta létfenntartáson, de így a többség számára az is gondot okoz. Szerencsére manapság a közösségi finanszírozás elterjedésével egyre többen döbbennek rá, hogy minden mozgalomnak, vagy bármilyen alulról szerveződő közösségnek jelenleg pénzre van szüksége, hogy hatékonyan és hatásosan tudjon működni, és a függetlensége akkor biztosított, ha saját bázisára támaszkodhat, nem valamilyen „külső” forrásra. Azt is egyre többen értik, hogy a pénzbeli támogatás is a közös célokhoz való tényleges hozzájárulást jelent. A sok kicsi sokra megy elvén is össze lehet dobni, meg lehet valósítani olyan dolgokat, amiket korábban csak jelentős tőkével rendelkező szereplők tudtak: pl. valóban független médiát, kampányokat, filmeket, vagy éppen műholdak pályára állítását. A jótékonysági adománygyűjtés gyakorlata még általánosabb. Persze egyes megbízott fénymunkások közösségi felszabadításának gondolata a bérrabszolgaság, a puszta létfenntartásért folytatott küzdelem alól, hogy teljes mértékben a küldetésükre fókuszálhassanak, valószínűleg még mindig kiverné a biztosítékot…
Itt kerül képbe még egy fontos dolog: az Ellenállási Mozgalom és a Fény erőinek más, a bolygó felszínén túli formációi megteszik a magukét, de a karantén-helyzet, a felszíni lakosság túszul ejtése miatt nem avatkozhatnak be közvetlenül, fizikai módon.
Csak mi, a felszíni lakosság tagjai tehetünk meg bizonyos dolgokat, mint például a Cintamani kövek felkutatása és szétosztása, ill. elásása, vagy önmagunk megszervezése, de a tömegmeditációkban való részvételünkre is ezért van szükség.
Az Ellenállás, vagy a Galaktikus Konföderáció nem végezheti el helyettünk a munkának ezt a részét. Ők nincsenek pénzhez kötve, de mi itt, a bolygó felszínén igen. Nem is adhatnak kívülről pénzt nekünk, mert az is közvetlen fizikai érintkezés lenne, amit a sötétek rajtunk torolnának meg.
Tehát a szükséges anyagi forrásokat nekünk magunknak kell előteremtenünk, a rendszeren belül. A puszta pénzhasználatra kapásból kígyót-békát kiáltó reflexek pedig csak a sötétek érdekeit szolgálják: miközben a rendszer alapjáraton feléjük áramoltatja az erőforrásokat, nekünk, fénymunkásoknak még azért is magyarázkodnunk kell, ha a szükséges forrásokat nem a rendszer szolgálatával próbáljuk biztosítani…
„A bolygón lévő börtönrendszer megakadályozza a bőség áramlását az univerzumból, de ezeket az életünkben lévő akadályokat csökkenteni tudjuk bizonyos fokig a saját magunk átprogramozásával.
A világ pénzügyi rendszere és pénzeszközei fekete mágiával vannak
áthatva azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák, hogy a pénzt pozitív dolgokra
használják és így a negatív projektek felé áramlik. Ezt nem fogadhatjuk el.
Felhasználhatjuk a bankjegyeken és pénzérméken lévő szimbólumokat és az egész
pénzügyi rendszert a Fény támogatására és átalakíthatjuk a pénz energiáját,
hogy pozitív projektekre legyen felhasználva, ezzel is segítve a bolygó
felszabadítását.”
